Amikor az ember kikerül az egyetem padsoraiból vagy akár elhagyja a főiskolát rájön, hogy iszonyatosan sok dolgot megtanult, nagyon magas lexikális tudással rendelkezik, de valójában fogalma sincs, hogy belülről, hogy működik egy vállalat, hogy egy munkahely milyen konkrét kihívások elé állítja a munkavállalóját, vagy akár őt magát, illetve hogy pontosan a bőrünkön érezve milyen nehézségei vannak egy cég alapításának és folyamatos, jó működtetésének. Persze mindenki tele van vágyakkal és álmokkal amikor elhagyja az iskola padjait, de valójában a projektek megvalósítása csak egészen elenyésző esetekben valósul meg, hiszen vagy forrás és tőke hiány lép fel, vagy a bátorság nem elég erős és bele sem kezd az ember, vagy az első akadálynál megfutamodik. Én belekezdtem, de meg is futamodtam, és azt kell mondjam, hogy jól is tettem, mert iszonyatosan szeretek dolgozni, de nem nekem való a cégvezetés és az irányítás.
Közgazdászként nagyon jól megtaláltam a helyem a projektmenedzsment területén, ahol szinte az összes általam szeretett közgazdasági ág képviselteti magát, és irányíthatok is, viszont mégsem akkora súly nyomja a vállamat, mint egy saját cég esetében. Iszonyatosan szeretem ezt a munkát, úgy érzem maximálisan megtaláltam a helyem, egyszóval tökéletesen tettem annak idején, hogy nem vágtam bele a vállalkozók világába. Ennek ellenére még a mai napig is vannak olyan dolgok, mint például a munkavédelem feladatköre, ami számtalan újdonsággal és új fogalommal tárul elém, mint például a kockázatértékelés, ami eddig nekem egy a banki területen használt fogalom volt, ma azonban már egy munkavédelmi kötelező feladat, amely elmulasztása súlyos következményekkel járhat.
Imádom a munkám, és azt kell mondjam, hogy mindenkit arra bátorítok a szívét kövesse, hiszen én is azt tettem, és minden önbecsülésem mellett tudtam belátni, hogy a cégvezetés nem az én asztalom, mert nem tudtam kezelni az azzal járó hatalmas stresszt, így viszont projektmenedzserként minden területben dolgozhatok, irányíthatok is, és mindig új és új dolgok kerülnek elém, vagyis unalmasnak sem mondható a munkakör. Mindenki a saját útját járja, és én hála a jó égnek megtaláltam a sajátomat.